Groteszt változatosság, hihetetlen mennyiségű természeti gyönyör, vadregényes tájak egy háromnegyed Magyarországnyi területbe zsúfolva. Idén szeptemberben volt a tizedik alkalom, hogy Grúziába látogattam, és a Kaukázus gyöngyének is hívott ország máig levesz a lábamról. Ez a kis édenkert viszont már csak ideig-óráig marad a kalandorok érintetlen Mekkája! Míg 2010-ben még csak mindössze kétmillió külföldi turista látogatott el Grúziába, 2018-ban már 8,6 millió! Ez a szám pedig továbbra is rohamosan nőni fog, ezért mondok neked három okot, amiért mindenképp érdemes ellátogatnod ide. Lehetőleg minél előbb!
Grúzia vadregényes
A hihetetlen növekedés az ide látogató turisták számában pont az ország vadregényességét érinti leginkább. A kaukázusi túrák nem csak az elképesztően szép természet miatt látványosak, hanem azért is, mert akár napokig vándorolhatsz úgy, hogy egy árva lélekkel sem találkozol. A populáris útvonalakon is a korábbi években csak napi 20-30 ember lézengett. Mára ezeket az útvonalakat kezdik beépíteni kávézókkal, pihenőkkel, megjelentek a helyi pásztorok lovaikkal, hogy átvigyenek a nehezebb szakaszokon. Természetesen ez egy bizonyos pontig nem probléma, mert megkönnyítik az egyszerű utazó életét. A jelenlegi állapot még véleményem szerint ideális. Miért aggódom akkor? Tapasztalatom szerint azok az országok, melyek gyorsan lettek nagyon népszerűek a turisták körében (pl. Thaiföld) elvesztik bájukat, a helyiek már nem érdek nélkül kedvesek veled, az infrastruktúra fejlődésével pedig kikopnak a régió vonzerejét adó sajátosságok.
Grúziában megelevenedik a történelem
Grúzia földrajzi elhelyezkedésének és történelmének köszönhetően elképesztően változatos kultúrának ad otthont. Évezredekig nagyhatalmak ütközőzónája volt és egy helyen keveredett az iráni, török, arab, orosz, grúz, örmény, görög és latin kultúra. Ennek a végkifejlete egy bizarr együttélés lett, ami hatással van a hétköznapi szokásokra és az építészetre is. Leginkább Tbilisziben ütközik ez ki, ahol egymás mellett vannak a törökfürdők, a mediterrán óvárosi utcák, a posztszovjet betonépületek, a 21. századi remekek, görögkatolikus templomok, zsinagógák és mecsetek.
Ami viszont engem teljesen lenyűgöz, az a vadonban megtalálható ősi erődrendszerek. Szinte magam előtt látom, ahogy 600-800 évvel korábban itt védték a völgyeken áthaladó kereskedelmi utakat. Személyes kedvencem a Truso-völgy, ahol az erődök és kolostorok mellett megtalálható egy elhagyatott oszét falu Ketrisi is, valamint a völgy számos geotermikus látványossággal készül az itt elhaladóknak. Legkönnyebben Kazbegi (Stepantsminda) faluból lehet ide eljutni Delicával. A főtéren tucatjával várnak a taxisok turistákra, így van kínálat bőven.
A grúz konyha elsőrangú
Egy posztszovjet országba készülő, a régiót nem ismerő turista azt gondolhatja, hogy Grúziában nem pont a gasztro élmények fogják meghatározni az utazást. Nem is tévedhetne nagyobbat! A korábban említett kultúrák keveredésének egy elképesztően változatos konyha lett az eredménye. 4-5 régiót ehetünk végig egy grúz utazás során. Legtöbbet a Khachapurival, azaz sajttal töltött kenyérrel fogsz találkozni, aminek van vagy 6-7 különböző ismert változata, de isteni finom a Sulguni sajttal leöntött gomba, a Khinkali (zöldséggel, vagy hússal, esetleg sajttal töltött tészta batyu), és a húsételek is.
Ha Tbilisziben olcsón szeretnél jót enni, ajánlom az Avlabari metro állomásnál lévő Khinkali House nevű éttermet. Itt kedvedre válogathatsz grúz specialitásokból, de kóstolhatsz örmény, iráni, török, arab, orosz és ukrán ínyencségeket is. Én egy örmény (egyesek szerint azeri) ételre, a dolmára esküszöm, ami főtt szőlőlevélbe csavart rizses, erősen fűszeres vöröshús.
Összességében én azt gondolom Grúzia egy toplistás desztináció azoknak, akik fogékonyak a történelemre, és szeretnek túrázni. A Lonely Planet is így gondolja, emiatt el is kezdtek özönleni az amerikai, nyugat-európai, koreai és kínai turisták. Ha szeretnéd Grúziát őszinte pompájában megcsodálni, van rá két éved!
A cikket Borbély Bence a WanderWell Zrt. kalandtúrákat szervező utazási iroda túravezetője írta.
