Magyarország nemzeti ünnepén nyilvánosságra hozták a Széchenyi-díjasok listáját. Az MTVA Sajtóarchívumának összeállítása a kitüntetettekről:

 

DÁVID KATALIN Széchenyi-díjas művészettörténész Budapesten született 1923. augusztus 16-án.

  • 1948-ban diplomázott a Szegedi Tudományegyetemen, később elvégezte a katolikus teológiát is. A művészettudományok kandidátusa fokozatot 1974-ben szerezte meg Az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiájának rekonstrukciója című értekezésével.
  • 1948-50 között a Szépművészeti Múzeum tudományos munkatársa volt, 1951-65 között a Művészettörténeti Dokumentációs Központ vezetőjeként dolgozott, majd az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyeletének vezetője lett. 1978-99 között a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező tagozatának ikonográfia- és tipológiatanára volt. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
  • Középkori és újkori magyar művészettörténettel, tipológiával, elpusztult középkori műemlékek rekonstrukciójával és modern magyar művészettel foglalkozik, érdeklődésének középpontjában az ikonográfia, a képek és jelképek – mint például az életfa mitologikus jelentésének – kutatása áll a keresztény és zsidó kultúrában.

Dávid Katalin (művészettörténész

  • 1993-ban négyszáz év után első magyarként kapta meg a Vatikán világi személyeknek adományozható legmagasabb kitüntetését, a Pro ecclesia et pontifice pápai aranykeresztet. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át, 1995-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.
  • 1997-ben Magyar Örökség kitüntető címet, 2003-ban Stephanus-díjat, 2004-ben a Szent Adalbert-díj nagyérmét, 2010-ben Prima-díjat, 2013-ban Budapest díszpolgára címet kapott. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) életműdíjjal jutalmazta.

 

CSANÁDY LÁSZLÓ orvos-biológus 1971-ben született Budapesten.

  • 1995-ben végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, majd öt évig a New York-i Rockefeller Egyetemen folytatta tanulmányait és PhD fokozatot szerzett. 2013-ban habilitált, 2016-ban lett az MTA doktora.
  • Hazatérve a Semmelweis Egyetem Orvosi Biokémiai Intézetében helyezkedett el, 2012 és 2017 között Lendület-ösztöndíjas kutatócsoportot vezetett. 2018-tól egyetemi tanár, 2019-től az SE Orvosi Biokémiai Intézet megbízott vezetője volt, 2020-tól a Semmelweis Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének igazgatója.
  • Kutatási témája a szervezetben található, a biológiai jelátvitelben fontos szerepet játszó, enzimatikus aktivitással is rendelkező CFTR és TRPM2 ioncsatornák szerkezet-funkció összefüggései. A CFTR-csatornák mutációja, működésbeli megváltozása vezet a leggyakoribb veleszületett, örökletes anyagcsere-betegség, a cisztikus fibrózis (CF) kialakulásához.
  • 2017-ben Akadémiai Díjban részesült.

 

DUNAI LÁSZLÓ építőmérnök, az MTA levelező tagja 1958. december 20-án született Medgyesegyházán.

  • Építőmérnökként 1983-ban, mérnök-matematikai szakmérnökként 1986-ban szerzett oklevelet a BME Építőmérnöki Karán. 1987-ben szerezte meg a doktori, 1996-ban a PhD címet, 2002-ben habilitált, 2008-ban lett az MTA doktora. 2016 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
  • Az Egyesült Államokban és Japánban tett tanulmányutakat, 2001 és 2003 között Széchenyi István-ösztöndíjban részesült.
  • Végzése után a BME Acélszerkezetek Tanszékének tudományos munkatársa, adjunktusa és docense volt, 2003 óta a Hidak és Szerkezetek Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, 2013 óta az Építőmérnöki Kar dékánja.
  • Főbb oktatási és kutatási területei: acél- és öszvérszerkezetek, vékonyfalú szerkezetek, hidak stabilitása és fáradása, végeselemes analízis és tervezés. A vezetésével kidolgozott méretezési eljárásokat nemzetközi szinten használják innovatív szerkezetek tervezésére. Részt vett az elmúlt évtizedekben épült Duna- és Tisza-hidak – például a Pentele híd, a Megyeri híd, a Tiszavirág híd, az M0 Déli Duna-híd, a Rákóczi híd és a Kvassay híd – független statikai ellenőrzésében, próbaterhelésében.
  • Számos könyvben, folyóiratcikkben, tervezési segédletben tette közzé kutatásainak eredményeit. Tudományos munkáját 2009-ben Akadémiai Díjjal ismerték el.

HALMAI PÉTER közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1953. augusztus 4-én született Budapesten.

  • Az ELTE Állami és Jogtudományi Karán 1977-ben diplomázott, majd 1985-ben a Stockholmi Egyetemen szerzett közgazdász oklevelet. 1984-ben lett a közgazdaságtudomány kandidátusa, 1998-ban az MTA doktora, 2016-tól az MTA levelező tagja.
  • 1977 és 1988 között az ELTE ÁJTK oktatója, 1989-ben a Minisztertanács Hivatalának főtanácsosa, 1990-ben az Országos Tervhivatal (OTH) főosztályvezetője volt. 1990-től 2011-ig a Szent István Egyetemen és annak jogelőd intézményeiben oktatott, 1992-től tanszékvezető egyetemi tanárként, illetve intézeti igazgatóként. 2015-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár, 2017-től intézeti igazgató, 2019 óta egyetemi tanár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Kutató és oktató munkát folytatott többek között a stockholmi, a stuttgarti és a göttingeni egyetemeken.
  • Kutatási területei a nemzetközi gazdaságtan, a globalizáció és regionális integráció, a nemzetközi makroökonómia, a modern állam gazdasági szerepe, a növekedési elméletek, a konvergencia és felzárkózás, a strukturális reformok, az agrárközgazdaságtan. Több mint 300 tudományos közlemény, 30-nál több monográfia és szakkönyv szerzője.
  • 1996-ban az Európai Bizottságtól Jean Monnet Professzor címet, ugyancsak 1996-ban Akadémiai Díjat kapott, 2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

KARIKÓ KATALIN kutatóbiológus, biokémikus 1955. október 17-én született Szolnokon.

  • A Szegedi Tudományegyetem biológia szakán diplomázott 1978-ban, 1983-ban doktorrá avatták. Az egyetem után az MTA ösztöndíjasaként a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biofizika Intézetének nukleotid kémiai laborjában kezdett el vírusokkal dolgozni.
    1985-ben családjával együtt az Egyesült Államokba ment. 1988-ig a philadelphiai Temple Egyetemen dolgozott, majd Washingtonba került, ahol molekuláris biológiával foglalkozott. 1989-ben ismét Philadelphiában, a Pennsylvaniai Egyetemen (UPenn) kapott állást. Kezdetben a kardiológián volt molekuláris biológus és elindította az mRNS (hírvivő RNS)-kutatást.

kariko katalin

  • Innen az idegsebészetre került, 1998-ban kezdett dolgozni Drew Weissman immunológussal, akivel 2005-ben szabadalmat jegyeztetettek be a módosított nukleozidokat tartalmazó mRNS terápiás alkalmazására (Karikó-Weissman-technika).
    2006-tól az RNARx nevű cég társalapítója és vezérigazgatója volt, 2013-ban a mainzi székhelyű BioNTech cég alelnöke lett. 2020-ban szabadalma alapján készült el a világon első, klinikailag is bizonyítottan hatásos harmadik generációs Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcina.
  • 2020-ban ő kapta meg először a Közmédia Év Embere Díjat. 2021-ben Szeged város díszpolgárának jelölte, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) pedig a Doctor honoris causa kitüntető címet adományozta neki.

KEMÉNY LAJOS FERENC orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1959. április 14-én Szegeden született.

  • 1983-ban végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. 1987-ben bőr-, nemibetegségek és kozmetológia, majd 1993-ban klinikai immunológia és allergológia területen szerzett szakorvosi képesítést, 1990-ben védte meg kandidátusi értekezését. 1996-ban habilitált bőrgyógyászatból, 1998-tól az MTA doktora, 2019-től az MTA levelező tagja. 1990-1991 között Humboldt-ösztöndíjas volt, 1997-2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült.
  • A diploma megszerzése óta dolgozik a SZOTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján, 2004 óta a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár. 2007-től az MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport vezetője.

Kemény Lajos Széchenyi-Díj

  • Fő kutatási területe a citokinek vizsgálata bőrbetegségekben, psoriasis, atópiás dermatitis, allergológia, valamint a fototerápia.
  • Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság vezetőségi tagja, a Magyar Dermatológiai Társaság vezetőségi tagja, volt elnöke, a Magyar Immunológiai Társaság vezetőségi tagja, volt elnöke, a Bőrgyógyászati és Venereológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. Az SZTE Egyetemi Doktori tanácsának tagja, 2014-2018 között az SZTE rektorhelyettese volt.
  • Majdnem ötszáz tudományos publikáció és 34 szabadalom fűződik a nevéhez. 1993-ban Akadémiai Ifjúsági Díjban, 2010-ben Akadémiai Díjban és Batthyány-Strattmann László díjban, 2011-ben Kaposi-díjban, 2018-ban Jedlik Ányos-díjban részesült.

MERKELY BÉLA kardiológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora 1966. június 28-án született Budapesten.

  • 1991-ben diplomázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) Általános Orvostudományi Karán, később belgyógyászatból, kardiológiából, klinikai farmakológiából és sportorvostanból is szakvizsgázott. 1999-ben PhD-, 2006-ban az MTA doktora tudományos fokozatot szerzett, ugyancsak 2006-ban habilitált. 2009-ben a Semmelweis Egyetemen (SE) egészségügyi szakmenedzseri, 2014-ben okleveles egészségügyi menedzseri (MSc) képesítést szerzett.
  • 2007 óta vezeti a Semmelweis Egyetem kardiológiai tanszékét, 2008-ban egyetemi tanárrá, 2013-ban a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatójává nevezték ki, itt a Sportorvostan Tanszéket is vezeti. 2018-tól a Semmelweis Egyetem rektora.
  • Számos hazai és nemzetközi kardiológiai, aritmia és pacemaker, intervenciós kardiológiai és keringéskutatással foglalkozó tudományos társaság tagja. A világ élmezőnyébe helyezte a hazai felnőtt szívtranszplantációt, a hazai műszívprogram elindítója. Jelentős szerepet vállalt a koronavírus-járvány elleni védekezés népszerűsítésében.
  • Három szerkesztett könyv, két szakkönyv, 46 könyvfejezet, két egyetemi jegyzet megírása fűződik a nevéhez. Oktatóként szívügye a tudományos diákköri munka támogatása és a tehetséggondozás.
  • Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 2011-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével, 2013-ban a Budapest díszpolgára címmel, 2015-ben Gábor Dénes-díjjal, 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

MESTERHÁZY ÁKOS FERENC agrármérnök, az MTA rendes tagja 1945. január 14-én született az akkor Németországhoz tartozó Deutsch Kronéban (ma Walcz, Lengyelország.)

  • A Magyar Agrártudományi Egyetem keszthelyi mezőgazdaságtudományi karán 1967-ben szerzett diplomát. 1979-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (Phd), 1990-ben az MTA doktora lett. 2007-ben az MTA levelező, 2013-ban rendes tagjává választotta.
    A Német Demokratikus Köztársaságban kezdett dolgozni, 1970-től az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében, 1972-től a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben, majd annak jogutódjában a GK Kft.-ben folytatta tudományos munkásságát tudományos tanácsadóként, főosztályvezetőként, tudományos igazgatóhelyettesként. Kutatóintézeti munkája mellett a Szegedi Tudományegyetemen és a Szent István Egyetemen oktatott, utóbbinak egyetemi magántanára volt. 1998-2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.
  • Fő kutatási területe a gabonafélék, főként a búza és a kukorica rezisztencianemesítése toxintermelő gombákkal szemben, élelmiszerbiztonsági toxikológiai kutatás, növényvédelmi technológiák toxintermelő gombákkal szemben.
  • Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet munkájában vesz részt, több mint ötszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Többek között 1992-ben Akadémiai Díjjal, 2005-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 2015-ben vehette át a Gábor Dénes Életmű Díjat a hazai növénynemesítés területén végzett több mint négy évtizeden átívelő munkásságáért.

PERCZEL ANDRÁS vegyész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1959. május 10-én született Budapesten.

  • 1985-ben vegyészként végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán (ELTE TTK). 1992-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 1998-ban az MTA doktora lett, 1999-ben habilitált. 2010-ben az MTA levelező, 2016-ban rendes tagjává választották. 1998-2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjas, 2006-ban Fulbright-ösztöndíjas volt.
  • 1987 és 2001 között az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszékének tudományos munkatársa, főmunkatársa volt. 2001-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2007 óta az ELTE TTK Kémiai Intézete Szerves Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Emellett az MTA és az ELTE közös Fehérjemodellező Kutatócsoportjának, valamint az egyetem Szerkezeti Kémia és Biológia Laboratóriumának vezetője.

Perczel András az ELTE Szerves Kémia Tanszékének vezetője

  • Fő kutatási területe az alkalmazott kvantumkémia, a molekuláris konformáció analízis és molekulamodellezés, a peptidek és fehérjék NMR- és CD-spektroszkópiája, a peptidek és fehérjék szintézise. Munkatársaival először mutatott rá a peptidek kvantumkémiai szerkezetmeghatározásának előnyeire.
  • 1998-ben elindította az ELTE-n a biomolekulák, elsősorban a fehérjék oldatfázisú NMR-spektroszkópiai szerkezetkutatását. Ő teremtette meg a szakmai és technikai feltételeit egy hazai biológiai mágneses magrezonancia centrum létrehozásának.
  • Több mint 230 közlemény, három könyvfejezet, két összefoglaló tanulmány és egy magyar nyelvű könyv szerzője. Munkásságát számos szakmai kitüntetéssel ismerték el, 2011-ben Bolyai-díjat kapott.

POÓR GYULA Batthyány-Strattmann László-díjas orvos 1952. szeptember 8-án született Budapesten.

  • 1977-ben diplomázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi szakán, 1981-ben szerzett reumatológiai és fizioterápiás, 1985-ben belgyógyász szakorvosi képesítést. 1989-ben szerzett PhD fokozatot, 2000-ben lett az MTA doktora, 2019 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
  • Diplomájának megszerzése után a budapesti Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) kezdett dolgozni, 1995-ben osztályvezető főorvos, majd 2000-ben az intézet főigazgatója lett, 2021-től az Országos Mozgásszervi Intézet főigazgató-főorvosa. 2003 óta egyetemi tanár a Semmelweis Egyetem és az ORFI közös reumatológiai és fizioterápiás tanszékén, tanszékvezető egyetemi tanár a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem Orvostovábbképző Kara, Budapest Reumatológiai és Musculoskeletális Tanszékén. 2000 és 2004 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.
  • Kutatási területe az osteoporosis, a Paget-kór, a rheumatoid arthritis, a szisztémás lupus erythematosus, a korai arthritisek és a köszvény. Kétszáznál több tudományos publikáció, 28 könyvfejezet szerzője, négy szakkönyv szerkesztője.
  • Tagja volt a WHO tudományos tanácsadó testületének, a Magyar Reumatológusok Egyesületének elnöke, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság alelnöke, a Magyar Reumatológia folyóirat főszerkesztője.
  • 1996-ban Markusovszky-díjjal, 1999-ben Belák Sándor-emlékéremmel tüntették ki. A Batthyány-Strattmann László-díjat 2010-ben, a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérmét 2011-ben, a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést 2015-ben vehette át.

PROKOPP MÁRIA művészettörténész 1939. március 25-én született Budapesten.

  • 1962-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) művészettörténet-történelem szakán szerzett diplomát. 1976-ban szerzett kandidátusi fokozatot az itáliai trecento festészet közép-európai falfestészetre gyakorolt hatásáról írt disszertációjával. 1995-ben habilitált az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.
  • 1962-től 1968-ig az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban és az Esztergomi Vármúzeumban dolgozott. 1969-től az ELTE BTK Művészettörténeti tanszék tudományos munkatársa, majd főmunkatársa, 1993-2001 között docense, 2001-től egyetemi tanára volt, jelenleg az egyetem professor emeritája.
  • Oktatói és kutatói tevékenységének területe a 13-15. századi itáliai, magyar és közép-európai képzőművészet. Könyvei jelentek meg Giottóról, Sassettáról, Lorenzettiről és más itáliai mesterekről, valamint a magyarországi késő gótika művészetéről.
  • Az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja, a Művészettörténeti Értesítő szerkesztőbizottsági tagja, a Péter András Alapítvány és a Szent István-díj Alapítvány elnöke.
  • 2019-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét, 2020-ban A Magyar Kultúra Lovagja címet. 2020-ban Perpetuum mobile címmel jelent meg az életpályáját bemutató könyv.

SZABÓ GYÖRGY fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora 1950. február 21-én született Budapesten.

  • 1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karán. 1976-ban egyetemi doktori, 1996-ban PhD fokozatot szerzett, 2007-ben az MTA doktora lett. Ösztöndíjjal 1977-ben és 1978-ban a pisai egyetemen, 1998-ban a portói egyetemen folytatott kutatásokat.
  • 1976 és 1982 között az ELTE adjunktusa volt, 1982-től a Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársaként dolgozott, 1992-től a komplex rendszerek (korábban elméleti fizikai) kutatócsoportot vezette. 2012 óta az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (korábban MTA) Energiatudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, emeritusa.
  • Szakterülete a statisztikus fizika; a statisztikus fizikai módszereknek az evolúciós játékelméletben, a társadalmi-gazdasági mozgások és mikrobiológiai jelenségek leírásában történő alkalmazásával, az Ising-típusú modellekkel és önszerveződő mintázatokkal foglalkozik.
  • Egyetemi doktori iskolában oktató és témavezető, de emellett a játékelmélet középiskolai oktatásának kérdése is foglalkoztatja. Csaknem 370 tudományos cikk és egy monográfia fűződik a nevéhez.
  • Munkásságát 2007-ben és 2016-ban Akadémiai Díjjal, 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el.

SZAKÁLY SÁNDOR történész 1955. november 23-án született Törökkoppányban.

  • 1980-ban az ELTE történelem-könyvtár szakán diplomázott. 1982-ben a bölcsészettudomány doktora, 1990-ben a történelemtudomány kandidátusa címet szerzett. 2006-ban habilitált és az MTA doktora lett.
  • 1980-tól a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa. 1991-92-ben a legújabb- és jelenkortörténeti osztályt vezette, majd 1997-ig az intézmény bécsi kirendeltségének helyettes vezetője, 1997-től főmunkatárs, 1999-ben és 2000-ben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója volt. 2001 és 2004 között a Duna Televízió alelnöke, 2005-től az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója. 2006-tól a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán tudományos szaktanácsadó, 2007-től egyetemi tanár. 2009-től a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának, 2010 óta a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára, 2013-ban és 2014-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára és rektorhelyettese. 2014 óta a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója.
  • Fő kutatási területe Magyarország 1919 és 1945 közötti történelme, az ország második világháború alatti történelme, a volt magyar királyi csendőrség és honvédség története, a korszak politikai és sporttörténete.
  • Számos szakmai, tudományos testület tagja, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöke, volt a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, az MTA Történettudományi Bizottságának alelnöke. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság tagja, a Rubicon és a Századok című folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. 2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át.

SZOVÁK KORNÉL Fraknói Vilmos-díjas klasszika-filológus, középkorkutató 1962. december 24-én született Sárváron.

  • 1987-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán latin-történelem szakon diplomázott. 1996-ban kandidátusi címet szerzett, 2011-ben az MTA doktora lett.
  • 1984-től A magyarországi középkori latinság szótára szerkesztőségének munkatársaként részt vett a szótár kiadásra való előkészítésében, majd az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának tagjaként a szótár állandó munkatársa lett. 1992-ben és 1993-ban a szótár negyedik kötetének társszerkesztője, 1995-től a szótár főszerkesztője volt. 1987-től az ELTE Latin Tanszékén tartott órákat, 1992-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
  • Bölcsészettudományi Karán oktat latin nyelvet és középkori magyar történelmet, a Medievisztikai Tanszék docense.
  • Fő kutatási területe a középlatin filológia, a középkori eszme- és művelődéstörténet, a középkori magyar történelem írott forrásai. 2012-től az MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoportjának, 2019-ben és 2020-ban a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának vezetője.
  • Százhetvennél is több tudományos közlemény szerzője. 2015-ben Fraknói Vilmos-díjat kapott.

SZÖLLŐSI JÁNOS vegyész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1953. január 29-én Debrecenben született.

  • 1976-ban végzett a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem vegyészeti szakán, több külföldi tanulmányutat tett. 1985-től a biológiai tudományok kandidátusa (PhD), 1992-től az MTA doktora, 1995-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemen habilitált. 2016-tól a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
  • 1977-től a DOTE Biofizikai Intézetének tanársegédje, adjunktusa, docense volt, 1997 óta a DOTE Biofizikai és Sejtbiológiai Intézetének egyetemi tanára. 1999 és 2009 között a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) Biofizikai és Sejtbiológiai Intézete Biofizikai Tanszékének vezetője, 2009-ben az intézet igazgatója volt. 2012-től kutatócsoport-vezető az MTA-DE Sejtbiológiai és Jelátviteli Kutatócsoportjánál.
  • Kutatási területe az EGF receptorcsalád tagjainak szerepe a tumorok kialakulásában, immunterápiás célpontként történő felhasználásuk. Tanulmányozza a sejtmembránon keresztül történő jelátviteli folyamatok mechanizmusát modern biofizikai módszerekkel.
  • Számos tudományos társaság, tudományos közéleti szervezet tagja, többek között a Magyar Biofizikai Társaság vezetőségi tagja, az MTA Biofizikai Bizottságának volt elnöke. Tagja a CYTOMETRY nemzetközi folyóirat szerkesztő bizottságának, 2002-től európai szerkesztője.
  • Több mint százhetven tudományos publikáció, könyvfejezet és tankkönyvfejezet szerzője. 1989-ben Akadémiai Díjjal, 1991-ben Pro Scientia díjjal tüntették ki, 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. 2011-ben az ISAC Distinguished Service Award elismeréssel, 2014-ben Ipolyi Arnold-díjjal, Apáczai Csere János-díjjal és Went István Emlékéremmel tüntették ki.

 

MTI