Miért keres ugyanabban a munkakörben jóval többet egy nyugat-európai munkavállaló, mint egy magyar? Mivel telik valójában a munkaidő, milyen különbségek vannak az egyes munkakörök és szakmák között, és miért keresnek egyes szakmunkások többet pályatársaiknál? Ezekre a kérdésekre is választ keres a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programjának támogatásával Reizer Balázs, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Lendület Technológia és Egyenlőtlenség Kutatócsoport vezetője.
A kutatás kiindulópontja, hogy keveset tudunk arról, mi történik a munkahelyeken. Gyakran elhangzik, hogy a nyugati dolgozók produktívabbak, ezt azonban alig támasztják alá célzott mérések. Ezért a kutatók kérdőíves módszereket dolgoznak ki, amelyek képet adhatnak arról, mivel töltik a munkavállalók a munkaidejüket. A kutatócsoport azt is vizsgálja, hogyan hat a robotizáció és az innováció a dolgozókra, és miként befolyásolja mindez a béreket, a feladatköröket és a foglalkoztatást.
A válaszokhoz háromféle információra van szüksége a kutatócsoportnak, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal segítségével érnek el: mit csinálnak az emberek a munkahelyükön; milyen pályát futottak be a munkaerőpiacon, és mennyit kerestek; illetve milyen innovációs tevékenységet végeznek a vállalatok.
A vizsgálat azért időszerű, mert egyre több cég vezet be új technológiai eszközöket. Miközben ezek várhatóan növelik a termelékenységet, és hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, jóval kevesebbet tudunk arról, milyen hatással vannak a dolgozók mindennapi munkájára, bérére és foglalkoztatására. A robotizáció munkaerőpiaci következményeiről a nemzetközi szakirodalomban sincs egyetértés: egyesek foglalkoztatáscsökkenést, mások új munkahelyeket várnak. Reizer Balázs szerint a legvalószínűbb, hogy mindkettőre lesz példa.
A magyarországi helyzetet tovább árnyalja, hogy a munkaerőpiac feszes, sok ágazatban nehéz új munkavállalókat felvenni. Ilyen körülmények között a cégeknek gyakran egyszerűbb meglévő dolgozóikat átképezni és új feladatokra átállítani. Magyarországon különösen a diplomás munkaerőből van hiány: az Európai Unióban a magyar diplomások aránya az egyik legalacsonyabb, miközben bérelőnyük kiugróan magas. Ez arra utal, hogy a gazdasági fejlődéshez és a magasabb jövedelmekhez az emberek tudásába és képességfejlesztésébe kellene még többet befektetni.
A kutatás arra is választ keres, miért lehetnek jelentős kereseti különbségek azonos foglalkozásokon belül. A feltételezés szerint ennek hátterében gyakran az áll, hogy a magasabban keresők összetettebb, nagyobb hozzáadott értékű feladatokat látnak el. Ha a magyar gazdaság el akar mozdulni az összeszerelő jellegtől a magasabb tudásigényű tevékenységek felé, annak egyik kulcsa az ilyen munkakörök számának növelése lehet.
A Reizer Balázs kutatásairól szóló összeállításunk ide kattintva elérhető.
Forrás: Magyar Tudományos Akadémia, továbbította a Helló Sajtó! Üzleti Sajtószolgálat.
Borítókép: Yan Krukau
