Harmincz Rita, vagy ahogy a legtöbben ismerik, a sárga ruhás lány története valójában bármelyikőnk története lehetne. A tied, az enyém, bárkié. A különbség csupán annyi, hogy Rita valóra is váltotta az álmát, amikor úgy érezte, hogy az elillanni látszik…a tűzzel együtt a szeméből.

Nem gondolja, hogy annyira extrém dolog lenne, amit ő tett, inkább

“azt gondolom, hogy jókor voltam jó helyen”.

Ahogyan sokan mások, ő is a multis világból indult el, ahol bár jól érezte magát, de szabadnak nem, hiszen akárhogy is nézzük, alkalmazottként évente nagyjából 3 hetet kapunk arra, hogy pihenjünk és azt csináljunk, amit csak akarunk. Így, amikor egy utazása során azt tapasztalta, hogy mások hónapokat vagy, akár egy évet is kizárólag utazással töltenek, elkezdte érdekelni, hogyan és miből is lehet mindezt megvalósítani. Ez volt az a pillanat, amikor drasztikus változtatás mellett döntött.

Egy Nepálba szóló egyirányú jeggyel a kezében, a Himalája magaslatain “elgondolkodtam az életemről”. Ez a valamivel több, mint egy hét pedig olyannyira segítette az újragondolást, hogy megengedte magának azt is, hogy konkrét tervek nélkül induljon tovább. Talán valahol itt kezdődik a szabadság.

Az interjúból megtudhatod:

  • Miért döntött az utazás mellett, és hogy küzdötte le az aggódó hangokat?
  • Hogyan indult el az úton?
  • Mik voltak a nehézségek az utazás során?
  • Milyen napi rutinok szerint éli az életét?
  • Miről szól a két könyv?

Az interjú részei:

Linkek:

Kapcsolódó cikkek:

Gondolkodtál már azon, hogy mennyi felesleges tárgyat birtokolsz? Hogy „mennyi cuccom van otthon és mennyire szorítanak ki ezek engem a saját életemből”? Többek között erről is teljesen másképp gondolkodnak a Balin élő emberek. Ők nem halmoznak fel semmit, nem veszik meg a huszadik felesleges ruhát, inkább helyezik a hangsúlyt az emberi kapcsolatokra, az egymással való törődésre, az elfogadásra.